Hogyan működik a képstabilizálás?

A fényképezőgép rázkódása által okozott mozgáselmosódás az egyik legfájdalmasabb dolog egy fotós számára, különösen hosszabb gyújtótávolságú lencsék esetén. Ha valaha megpróbált kézi fényképet készíteni alacsony zársebesség mellett, akkor pontosan tudja, hogy a fényképezőgép remegése mit okoz a képélességnél.

Szóval, hogyan tartja élesen a fényképet? Nos, három lehetőséged van. Adja meg a zársebességet, használjon állványt, vagy aktiválja a képstabilizálást.

Ez a cikk elmagyarázza a képstabilizálás gyakori formáit - beleértve a működését, mire jó, és a különféle típusokhoz kapcsolódó hátrányokat.

Mi a képstabilizálás?

A képstabilizálás az objektívbe, a fényképezőgépbe vagy a szoftverbe beépített speciális technológia, amely segít minimalizálni a kamera remegésének okozta elmosódást. A különböző gyártók a képstabilizációt különböző dolgoknak nevezik, a következők szerint:

• Kánon: Képstabilizálás (IS).
• Nikon: Rezgéscsökkentés (VR).
• Tamron: Rezgésszabályozás (VC).
instagram viewer
• Sigma: Optikai stabilizálás (OS).
• Sony: Optikai stabil kép (OSS).
• Pentax: Rázkódáscsökkentés (SR).

A technológia általában hasonló a gyártók között. Ennek előnye, hogy élesebb fényképeket készíthet lassabb zársebességgel vagy terjedelmes állvány nélkül. A lassabb zársebesség engedélyezése jobb képminőséget jelenthet, mivel alacsonyabb ISO-értéket (kevesebb zajt) használhat.

Összefüggő: Mi az expozíciós háromszög a fotózásban?

A képstabilizálás nagyon hasznos állvány vagy kardán nélküli stabil videofelvételek készítéséhez is.

Hogyan működik a lencse alapú stabilizáció?

A lencse alapú stabilizáció egy lebegő lencsetagon keresztül működik. A rezgést (vagy a fényképezőgép remegését) giroszkópos érzékelők segítségével érzékelik.

Sok lencse gyakran „panorámamóddal” rendelkezik, amely csak a függőleges tengelyen teszi lehetővé a stabilizálást, hogy stabil panorámafelvételt tegyen lehetővé.

A lencse alapú képstabilizálás előnyei

A lencse alapú képstabilizálásnak vannak előnyei a kamerán belüli verzióval szemben, különösen nagyobb gyújtótávolságnál és régebbi DSLR kameráknál.

Például a fényképezőgép autofókusza pontosabb, ha a kép már stabilizált. Ezenkívül a fotós stabil képet fog látni, ha az objektív stabilizálódik, ha optikai keresőben nézi. Enélkül egy ingatag, kevésbé részletes fotót látnának.

A lencse alapú képstabilizálás hátrányai

A lencse alapú stabilizálásnak két hátránya van.

Először is, csak a vízszintes és a függőleges tengely mozgását képes ellensúlyozni. Ez azt jelenti, hogy nem képes detektálni vagy stabilizálni a rotációs mozgás semmilyen formáját.

A második hátrány a költség. Mivel minden objektívet saját képstabilizáló rendszerrel kell felszerelni, ahelyett, hogy a stabilizálás a kamerán belül lenne, ezeknek az objektíveknek a költsége magasabb.

Mi a helyzet a kamera-alapú képstabilizátorral?

A testen belüli képstabilizálás (IBIS) általában érzékelő-eltolási technológiával működik. Míg maga a technológia nagyon kifinomult, a koncepció egyszerű. Az érzékelőt úgy mozgatják, hogy ellensúlyozza a kamera mozgását, hasonlóan a lebegő elemhez az objektív alapú stabilizálásnál.

A kamera giroszkópos érzékelői érzékelik a mozgást, és visszaküldik az információkat a mozgó működtetőknek a kamera képérzékelője az ellenkező irányba.

A különbség az, hogy az érzékelő-eltolás képes ellensúlyozni a forgási mozgást is. Valójában a legtöbb érzékelőalapú képstabilizációs technológia öt tengelyen működik - vízszintesen, függőlegesen, gördüléken, dőlésszögben és ferdén.

A vízszintes és függőleges tengely az, amikor a kamera felfelé és lefelé, illetve balra és jobbra mozog. A gördülés az, amikor a kamera a vízszintes tengely mentén forog. A lépés akkor van, amikor a kamera felfelé vagy lefelé dől, és ásítás, ha balra vagy jobbra dől.

A testen belüli képstabilizálás előnyei

A testen belüli képstabilizálás nyilvánvaló előnye a kompenzáció három extra tengelye. A forgás elszámolása azt jelenti, hogy a testen belüli stabilizálás általában sokoldalúbb és pontosabb, mint a lencse alapú stabilizálás.

A testen belüli képstabilizálás lehetővé teszi, hogy a fotósok e nélkül használhassák a lencséket. Ez azt is jelenti, hogy a lencséket nem feltétlenül kell ezzel a funkcióval gyártani, vagyis olcsóbbá és könnyebbé tehetők.

Az érzékelőkön alapuló stabilizálás más hasznos fényképezőgép-képességek, például csillagkövetési módok (például a Pentax Astrotracer módja) megjelenéséhez is vezetett. A GPS modul segítségével a kamera aktívan mozgathatja érzékelőjét a Föld forgásának követésére, vagyis az asztrofotózás során sokkal hosszabb expozíciós idő használható.

A testen belüli képstabilizálás hátrányai

A testen belüli stabilizálásnak az a hátránya, hogy nem stabilizálja a képet optikai keresőn (OVF) keresztül. Mivel a DSLR-ek tükör segítségével vetítik a képet az OVF-re, de az érzékelőnél stabilizálódik (a testen belüli stabilizáláshoz), a kilátás remegő lesz.

Ez különösen fókusztávolságonál különösen problémás lehet a gyorsan mozgó témák követésekor. A régebbi DSLR-k autofókuszos rendszerei ugyanezen okból szenvednek.

Ez nem jelent problémát az újabb tükör nélküli kamerákban, mert az elektronikus keresőbe (EVF) vetített fénykép közvetlenül az érzékelőből származik és stabilizálódik.

Összefüggő: Mi a különbség a DSLR és a tükör nélküli kamerák között?

Mi a digitális képstabilizálás?

A digitális képstabilizációt, más néven elektronikus képstabilizátort, egyes kamerákban használják - elsősorban videókhoz. A digitális képstabilizálás elemzi az egyes képkockák mozgását, és pixelenként osztja azokat stabil videó készítéséhez. Ez a technika csökkentheti a kamera rezgését és stabil videót hozhat létre.

A digitális képstabilizálás utófeldolgozó szoftverekben is elvégezhető, például az Adobe Premiere Pro Warp Stabilizer készülékében.

Ennek a technikának az a hátránya, hogy kivágást igényel, mivel a kereten kívüli képpontokat pufferként kell használni, és ki kell vágni a stabilizálás érdekében. Általában minél nagyobb a kamera rezgése, annál nagyobb a vágás.

A digitális képstabilizálás nagyszerű lehet, de lehet pontatlan is, és műtermékeket vezethet be a videódba. A legjobb technika a testen belüli vagy az objektíven alapuló képstabilizálást foglalná magában, hogy a lehető legstabilabb videofelvételt készítsék, majd szoftver segítségével végső simításokat végezzenek.

Milyen képstabilizátort használjon?

Végül a stabilizálás típusa leginkább attól függ, hogy mi áll rendelkezésére.

A stabil videoprodukció érdekében a technikák kombinációja gyakran nagyszerű eredményeket érhet el. De a fényképezéshez az objektívalapú vagy a testen belüli stabilizálás lehetővé teszi, hogy élesebb felvételeket készítsen lassabb zársebesség mellett. A technológia gyártó- és termékfüggő. Egyes objektívek és kamerák jobban teljesítenek, különösen, ha újabbak.

Ne feledkezzen meg a hagyományos eszközökről sem! A masszív állvány videofejjel vagy egy giroszkópos kardán biztosan segít stabilizálni a képeket vagy a felvételeket.

Hogyan működik valójában az autofókusz?

Az autofókusz a modern fényképezőgépek olyan jellemzője, amelyet könnyű magától értetődőnek tekinteni, de megállt-e valaha, hogy megkérdezze magától, hogy működik? Hogyan képes okostelefon ilyen egyszerűen?

Olvassa el a következőt

A szerzőről