Számítógépes tárolás: A személyes adatok tárolásának rövid története

Legyen szó számítógépről, telefonról, merevlemezről vagy SD -kártyáról, a számítógép tárhelye segít nyomon követni a létrehozott adatokat. A számítógépes tárolásnak hosszú változás- és fejlődéstörténete van, és minden lépés előkészítette az utat ahhoz, ami ma van. De hogyan jött létre a számítógépes tárolás?

Az 1800 -as évek vége: Wire Recording és The Telegraphone

Az 1800 -as évek végén, míg a fonográf divatba jött, Oberlin Smith amerikai matematikai mérnök arra az ötletre jutott, hogy a mágnességet hangfelvétel eszközeként használják. Azt javasolta, hogy a hangot vékony huzalon rögzítsék és tárolják.

A világ csak az 1890 -es években kapott olyan eszközt, amely bemutatta ezt a koncepciót. Távírónak hívták, és a számítógépes tárolás történetének fontos részévé vált.

A hang a mikrofonba kerül, és elektromos árammá alakul. Ez az áram a felvevőfej felé halad. Rendkívül vékony fémhuzalt húznak a rögzítőfej mentén. Ahogy a vezeték a felvevőfejjel együtt halad, annak apró részei ki vannak téve a mikrofonból származó áramnak. A szakaszok mágnesessége az évek során állandó marad.

1928: Mágnesszalag felvétel

1928 -ban a német feltaláló, Fritz Pfleumer kitalálta a mágneses szalagos módszert a hang tárolására. Az eredeti mágnesszalag azonban valójában papírból készült. A papírt végül acetát műanyagra cserélték.

A szalagot vas -oxid borította (alapvetően rozsda). Amikor a szalag végigfutna a rögzítőfejen, a vas -oxid egyes darabjai mágneseződnek. Míg a mágnesszalagot kizárólag hangfelvételre használták, a számítógépes cégek az 1950 -es évek elején rájöttek, hogy felhasználhatják őket adattárolásra.

Lépjen be Eckert-Mauchly-ba 1951-ben UNIVAC I-vel, az első számítógéppel, amely mágnesszalagot használ az adattárolás eszközeként. Ez az eszköz egy nagy mágneses szalagos meghajtót használt UNISERVO I néven. Ez a meghajtó hatalmas a modern tárolóeszközökhöz képest, 5-6 láb magas. Akár 1200 láb mágneses szalagot tud tárolni.

A mágneses memória 1951 körül jött létre, és először az MIT Whirlwind repülésszimulátorában használták fel. Nehéz meghatározni a technológia feltalálóját. A 40 -es évek vége és az 50 -es évek eleje között számos tudós, köztük Jay Forrester, An Wang, Frederick Veihe és Jan Racjchmam szabadalmat nyújt be hasonló technológiákhoz.

A mágneses magmemória a mágneses szalag memóriától eltérően működik. Egy sor mágneses gyűrű van összekötve a vezetékek rácsával. Minden gyűrű egy bit memóriát képvisel, a gyűrű 1 -et jelent, ha az egyik irányban mágnesezik, és 0 -at, ha mágnesezik a másikat.

1956: Merevlemezek

A számítógépes tárolás fejlődésének következő lépése a merevlemez megjelenése. 1956. szeptember 14 -én az IBM bemutatta a 305 RAMAC -t (Random Access Method of Accounting and Control), amely ugyanazokat az elveket alkalmazza a mágneses tároláshoz, mint a szalaghoz.

A lemeztárolás jobb volt, mint a szalagos tárolás, mert a lemeztárolóval nem szekvenciálisan férhet hozzá az adatokhoz. A szalagmemóriával meghatározott sorrendben kellett hozzáférnie az adatokhoz (képzelje el, hogy egy kazettán keresztül néz egy bizonyos filmet). Ehelyett a lemezmemória lehetővé teszi a szükséges információk véletlenszerű elérését (hasonlóan a DVD -hez).

A 305 RAMAC meghajtó minden értelemben sokkal nagyobb volt, mint az első szalagos meghajtó. Olyan magasak voltak, mint a hűtőszekrények, és háromszor olyan szélesek. Mindegyik meghajtó több lemezt tartalmazott függőlegesen, amelyek adatokat tartalmazhattak. Az IBM azt mondta, hogy minden lemez legfeljebb 5 millió 6 bites karaktert tartalmazhat (nagyjából 3,75 MB).

1971: Floppy lemezek

1971 -ben az IBM újabb forradalmat vezetett be a számítógépekben, a hajlékonylemezt. A mágneslemezekhez hasonlóan a hajlékonylemezek is mágneses lenyomatokkal tárolják az adatokat. Kis lemezek voltak, amelyek mylar -ból készültek, ezért olyan hajlékonyak.

Az első floppy lemezek, amelyek piacra kerültek, nyolc hüvelyk átmérőjűek voltak, és körülbelül 80 KB adatot tudtak tárolni. Ez semmiképpen sem sok adat, de elegendő volt a szoftverek és utasítások számítógépbe való betöltéséhez. Ezt megelőzően a számítógépek fizikai lyukkártyákon keresztül bíztak az adatok bevitelében.

A következő szabványos hajlékonylemez mérete 5,25 hüvelyk volt, amely 100 KB adatot tartalmazhat. Aztán 1977-ben az Apple kiadta az Apple II PC-t, amelyhez két 5,25 hüvelykes hajlékonylemez-meghajtó került, robbanást okozva a hajlékonylemez-piacon.

A hajlékonylemezek megjelenésével a PC -felhasználók operációs rendszereket és szoftvereket tölthettek fel számítógépükre. Az adatokhoz való hozzáférés sokkal gyorsabb volt, mint a kazettás adatok (a mágneses szalagos tároló sokkal kisebb változata) használata.

A 90-es években a 3,5 hüvelykes hajlékonylemez lett a PC-felhasználók által használt formátum. Bár kisebb méretű volt, exponenciálisan több adatot tartalmazott (körülbelül 1,4 MB). A hajlékonylemezek a hordozható számítógépek tárolásának fő eszközei maradtak egészen a 2000 -es évek elejéig, amikor a flash meghajtók elfoglalták a piacot.

A 2000 -es évek eleje: Flash/Solid State Storage

A flash memória 1984-ben jött létre, amikor Fujio Masuoka kifejlesztett egy olyan adatmentési eszközt, amely nem felejtő és nem tartalmaz mozgó alkatrészeket. Ekkor a Toshibánál dolgozott. Ez egy elektromosan törölhető programozható, csak olvasható memória (EEPROM) volt, és a teljes tárhely villámgyorsan törölhető. Shoji Ariizumi, a Masuoka munkatársa összehasonlította a törlési folyamatot a fényképezőgép vakujával, így alkotta meg a flash memória kifejezést.

Miután ezt az új ötletet bemutatták az IEEE -nek (Elektromos és Elektronikai Mérnöki Intézet), a Toshiba és Masuoka nekiláttak egy chip tervezésének. Az Intel, a Masuoka fejlesztésének ihlette, megkezdte saját flash memória formájának fejlesztését. Nagyon gyorsan más vállalatok elkezdték fejleszteni a flash memória saját verzióját.

A 90 -es években a flash memóriaipar robbanásszerűen felrobbant. 1991 -ben a SanDisk eladta az első SSD -t számítógépes adattárolásra, 20 MB kapacitással. 1997 -ben mutatták be az első flash memóriát használó mobiltelefont. Ebben az évben a flash memóriaipar értéke meghaladta a 2 milliárd dollárt, 2006 -ra több mint 20 milliárd dollárra emelkedett.

Most sokféle flash memória létezik, például flash meghajtók, SD kártyák, Nintendo Switch játékkazetták stb.

A felhőalapú tárolás a tömeges tárolás legmodernebb eszköze, de gyökerei az 1960 -as évekre nyúlnak vissza. A felhőtárolás atyja egy J.C.R Licklider nevű férfi, aki létrehozta az Advanced Research Projects Network (ARPNET) hálózatot. Ez volt a módja annak, hogy a számítógépek megoszthassák erőforrásaikat hálózaton keresztül.

A 80 -as évek elején a Compuserve felajánlotta azt, ami közelebb áll a modern felhőtároláshoz. 128 KB tárhelyet kínált az ügyfeleknek az információk tárolására. Az AT&T 1994 -ben indított hasonló tervet. Ettől kezdve a felhőalapú tárolás mérete és hatóköre kibővült, és olyan vállalatok, mint az IBM és a Microsoft dobtak piacra felhőtároló termékeket.

Manapság az emberek feszegetik a határokat azzal, hogy mi lehetséges a felhőtárolással. Például, A Google Stadia felhőjáték -szolgáltatás ahol a játékot a felhőben jelenítik meg, és kompatibilis eszközökre közvetítik, miközben A Microsoft a Windows 365 Cloud fejlesztését végzi, egy szolgáltatás, amely egy teljes operációs rendszert dolgoz fel a felhőben, és streamel az eszközökre.

Binárisan írt történelem

Az 1880 -as évek végén senki sem tudta, mi vár rád az első drótfelvételek lejátszásakor. Manapság életünk nagy része mágnesezett vonalakként létezik a merevlemezen, vagy elektronként egy SSD -n. Nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nem létezik számítógépes tárhely.

A 7 leggyorsabb SSD, amelyet 2021 -ben vásárolhat

Ha teljesítményfrissítést szeretne számítógépéhez, fontolja meg a jelenleg elérhető leggyorsabb SSD -k egyikét.

Olvassa tovább

A szerzőről