Igen, nekem is ez az egyik legnagyobb bosszúságom. Főleg, ha a diavetítésen látható kép alig felel meg a szöveges leírásnak. Ennél szembetűnőbb nem lehet a hirdetések nézettségének növelésére tett kísérletben.
hadd nézzem meg neked:
A cenzúra definíciója angolul:
főnév
1 Könyvek, filmek, hírek stb. bármely részének eltiltása vagy betiltása. amelyek obszcénnek, politikailag elfogadhatatlannak vagy a biztonságot veszélyeztetőnek minősülnek:
a rendelet cenzúrát ír elő minden médiára
[MÓDOSÍTÓKÉNT]: szigorú cenzúra törvényeink vannak
Nem az internet volt... a mobiltelefon volt. A szöveges üzenetek 60 karakterre korlátozódtak, és amikor SMS-ért kellett fizetni, akkor érdemes megpróbálni mindent a lehető legkevesebb üzenetbe foglalni. Így egy új nyelvjárás született. A nagybetűk nélküli írásmód, az írásjelek hiánya és a rövidítések széles körben használatosak lettek, mert... próbáltál már üzenetet írni számbillentyűzet segítségével?
Aztán ugyanazok a mobiltelefon-használók ugyanazt a szleng használatát kezdték el az azonnali üzenetküldő programokban, mert jól ismerték, és sokkal gyorsabban lehetett beszélgetni/válaszolni.
Most azonban a korlátlan szöveges üzenetek és az iPhone iMessage alkalmazásának köszönhetően, valamint a kibővített internetes lehetőségek mellett a megfelelő nyelvtan/formázás egyre szélesebb körben használatos. A helyzet azonban az, hogy az internetes beszéd továbbra is eltérő. Az internetes dialektus most kevésbé összpontosít a használt szavak sűrítésére, és inkább az érzelmek közlésére.
A normál beszélgetés során a testbeszéd és a hangnem ugyanolyan fontos, mint az, amit mondanak. A probléma az, hogy ezek a szavak csak ilyenek: szavak. Nincs bennük érzelem. Lehet, hogy ordítom őket, az arcom elborult a dühtől, és soha nem tudhatod. Természetesen a dolgok megfogalmazása jelezheti a hangnemet, de ezt nem lehet biztosan tudni. Ezen kívül van egyfajta formális vs. hétköznapi, ha a „te vagy” vagy az „u r” kifejezést használja... Sajnos sok ember (nem csak az ezredévesek) nem tudja teljesen, hogy megfelelő helyzetekben mikor kell inkább a formát használni, mint a hétköznapiat. De ha sok online közösségbe néz, gyakran látni fogja, hogy a különböző formákat különböző módon használják, hogy megmutassák, hogyan tekint a beszélő a közönségére vagy a beszélgető partnerére.
Tisztelettel kérek mást. Már az Internet előtt használok PC-ket, amikor az emberek saját BBS-t (Bulletin Board Services) futtattak, amelyek olyanok voltak, mint a mini-online szolgáltatások. Emlékszem, a LOL-t és a ROFL-t még akkoriban is elég gyakran használták. Egyetértek azzal, hogy a mobiltelefon határozottan hozzájárult ehhez, de minden az internettel kezdődött.
Vannak, akik azt hiszik, hogy ez az interneten kezdődött (a BBS-ig visszamenőleg), de tévednének, ha azt gondolnák, hogy ez a nevetségesen kis számú nerdek miatt ragadt meg.
Lehet, hogy az sms-ek küldésének költsége sok köze van ehhez, de az IMO a legnagyobb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy sokak számára Évek alatt az „u r” szöveghez a „88, 777” billentyűt kellett lenyomni, a „you are” beírásához pedig a „999, 666, 88, 2, 777, 33"... Ugyanis az okostelefonok népszerűsége idején sok embernek évekig nem volt QWERTY billentyűzete a telefonján.
A LOL és így tovább rövidítések, tehát nem éppen nyelvtani hiba, például az „u r”. Képzeld el, ha minden alkalommal azt kellene mondanod, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda, nos, az FBI-t.
