Minden számítógépen, amelyet lát, számtalan fogaskerék dolgozik a felszín alatt, hogy lehetővé tegye a zökkenőmentes működést. Bár lehet, hogy soha nem látjuk eszközeink belső működését, ezek kulcsfontosságúak, és mindegyiknek megvan a maga kulcsfontosságú célja. Minden számítógép fontos része a memória, amely különféle formákban létezik, beleértve az illékony és a nem felejtő memóriát.
Tehát mi a különbség a két tárolótípus között?
Mi az az illékony memória?
Amikor számítógépét használja, mindig különféle típusú adatokkal kell foglalkoznia. És amikor bármilyen típusú adathoz kell hozzáférnie pillanatnyilag nagy sebességgel, az illékony memória készen áll. Az illékony memória azokat a számítógépes programokat tárolja, amelyeket az eszköz jelenleg használ központi feldolgozó egység (CPU) ideiglenes jelleggel. Amint az eszközt kikapcsolják, az illékony memória teljesen törlődik, majd újraindul, amikor az eszközt újra bekapcsolják.
Az illékony tárolóeszközök legismertebb típusa a véletlen elérésű memória (RAM). Ez az a hely, ahol az eszköz használata közben az aktuálisan megnyitott alkalmazásokkal, CPU-funkciókkal, GPU-funkciókkal, rendszerinformációkkal és egyebekkel kapcsolatos valós idejű adatok tárolódnak. A gyorsítótár is egy példa az ingadozó tárolásra.
A gyorsítótár sokkal gyorsabb, mint a RAM, de hihetetlenül költséges, ezért nem használják sok valós idejű adat tárolására, és általában a CPU hatékonyabbá tételére szolgál. Az illékony memória hardvert a készülék memórianyílásában találja. Te is frissítse a RAM-ot ha szükséges, mivel egyes eszközök nagyon korlátozott illékony tárolókapacitással rendelkeznek.Az illékony memória kisebb tárolókapacitással rendelkezik, mint a nem felejtő memória, mivel egységenként drágább, és nem túl költséghatékony. Egy tipikus RAM chip kapacitása nem haladja meg a néhány GB-ot, míg a szuper nagy kapacitású RAM több száz vagy több ezer dollárért adható el.
Az illékony memória azonban lényegesen gyorsabb, mint a nem felejtő memória, így gyorsan és valós időben tud adatokat írni. Az adatátvitel általában sokkal könnyebb az illékony memóriával, bár az említett adatok tárolása mindig rövid távú lesz. Az illékony memória képes adatok olvasására és írására is, mivel közvetlen hozzáféréssel rendelkezik.
Mi az a nem felejtő memória?
A nem felejtő (másodlagos) memória az állandó tárhelyet jelenti, ami azt jelenti, hogy az eszköz be- vagy kikapcsolásakor nem változik meg. A nem felejtő memóriát nem kell törölni vagy frissíteni, és nagyobb a tárolási kapacitása, mint a felejtős memória. Ez az állandóság és a nagyobb memóriaméret az oka annak, hogy a nem felejtő tárhely az eszköz tárolókapacitásához kapcsolódik, ellentétben a felejtő memóriával, amely befolyásolja a teljesítményt.
A nem felejtő memória két formában létezik: mechanikusan címzett rendszerek és elektromosan címzett rendszerek.
A merevlemezek, az optikai lemezek és a szalagos meghajtók egyaránt mechanikusan címzett rendszerek. Ezek egy adott adathordozón tudnak olvasni és írni. Az elektromosan címzett rendszerek viszont más írási mechanizmust használnak. Jól ismert példa erre a flash memória, más néven USB stick.
A nem felejtő memória sok szempontból pontosan az ellentéte az illékony memóriának. Nemcsak lassú az illékony memóriához képest, de nem is képes olyan könnyen átvinni az adatokat. De a nem felejtő memória költséghatékonyabb, mint az illékony memória, ezért az egységenkénti tárolókapacitása lényegesen nagyobb. Ezen túlmenően, bár kaphat hordozható, nem felejtő tárhelyet, például flash meghajtókat, a nem felejtő memória hardver található az alaplapon.
Illékony vs. Nem felejtő memória: Minden eszköznek mindkettőre szüksége van
Bár az illékony és a nem felejtő memória számos szempontból különbözik, tagadhatatlan, hogy mindkettő szerves szerepet játszik számítógépeink működésében. Akár közösségimédia-alkalmazást használunk, akár írott dokumentumhoz férünk hozzá, ezt nem tudnánk megtenni e két különböző típusú tárhely jelenléte nélkül.
