A mai Linux használata egészen másképp néz ki, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. A legnépszerűbb asztali környezetek már nem ragadtak meg a 90-es években. Bár a Linux telepítéséhez továbbra is műszaki ismeretekre lehet szüksége, már nem kell számítógépes mesternek lenni ahhoz, hogy ezt követően használhassa.
Ez a változás fokozatosan ment végbe, ezért itt van egy összeállítás arról, hogyan változott a Linux asztali élménye az elmúlt évtizedben.
1. Az alkalmazások kevésbé zavaróak
Az alkalmazás kialakítása az összes asztali operációs rendszerben megváltozott az elmúlt években, és ez a tendencia nem ugrott át Linuxon. Az asztali felületek hagyományos elemei, például az eszköztárak, a címsorok és a menüsorok egyre inkább elavultak.
A legnépszerűbb Linux asztal, a GNOME, egyetlen fejlécsávot használ, amely ikonokat és egy hamburger menügombot tartalmaz. Néhány újabb GNOME-alkalmazásban egyáltalán nincs határ az ablaktartalom és a fejléc között. Ugyanez igaz az elemi operációs rendszeren futó alkalmazásokra is.
Ez a változás nem minden Linux asztali számítógépre vonatkozik. Sok hagyományos interfész továbbra is létezik és továbbra is népszerű, mint például a Cinnamon, a MATE és az XFCE. Ennek ellenére még ezeken az asztali számítógépeken is jó esély van arra, hogy egy bizonyos ponton az újszerű tervezésű alkalmazásokat telepítse. Az különböző disztribúciók KDE Plasma alapúak ezt a köztes állapotot testesítik meg, egyes alkalmazások menüsorral vagy hamburgermenükkel (vagy mindkettővel) rendelkeznek.
2. Több alkalmazás adaptív, akárcsak a webhelyek
A PC-ken lévő alkalmazások a kezdeti időkben viszonylag statikusak voltak. Az elemek nem sokat mozogtak. Ha túlságosan zsugorított egy ablakot, azzal a kockázattal jár, hogy elrejti a felület tartalmát vagy elemeit.
Mostanra az alkalmazások egyre jobban alkalmazkodnak, változnak, hogy illeszkedjenek a kis ablakméretekhez, és időnként teljesen átrendezik a felületeiket. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen alkalmazás kényelmesen működjön asztali számítógépeken és mobileszközökön is, akárcsak az adaptív webhelyek.
Ez egy újabb változás az alkalmazástervezésben, ahol a GNOME áll a legtávolabb, de más asztali számítógépek is áttérnek. A KDE Plasmának külön keretrendszere van, az úgynevezett Kirigami amely olyan alkalmazásfelületet biztosít, amely jól alkalmazkodik a formai tényezőkhöz. Az elementary OS adaptívabbá teszi az alkalmazásokat a GTK 4-re való átállás részeként.
3. A Linux olyan modernnek tűnik, mint az alternatívák
Évekkel ezelőtt a Linuxra váltás olyan érzés volt, mintha vissza kellett volna lépni az időben. A GNOME 2.x és a KDE 3.x az 1990-es években megrekedt környezeteknek tűnt, még akkor is, ha modern funkciókat adtak hozzá. A szoftverszabadság elfogadása azt jelentette, hogy elveszítettünk egy bizonyos fényt és fényt.
Manapság sokkal kisebb a távolság a szabad szoftveres asztali számítógépek és a szabadalmaztatott megfelelőik között. A GNOME vitathatatlanul ugyanolyan koherens és konzisztens tervezési nyelvvel rendelkezik, mint a macOS, ha nem több. Az asztali animációk és átmenetek simábbak, mint a ChromeOS-en. Egy járókelő pedig könnyen összetévesztheti a KDE Plasmát a Windows rendszerrel.
Természetesen rengeteg Linux asztali számítógép van, amely még mindig úgy érzi, hogy elakadt az időben. A MATE és az XFCE részben azért létezik, hogy megőrizzék a dolgok régi módját. De ha valami modernnek érzi magát, akkor a Linux most ezt biztosítja.
4. Az alkalmazások könnyebben felfedezhetők és telepíthetők
A szoftver telepítése Linuxra már régóta vegyes hátteret jelent. Egyrészt a Linuxnak már régóta vannak csomagkezelői, amelyek alkalmazásboltként működtek, mielőtt az alkalmazásboltok léteztek volna. Ha a disztribúciója tartalmazott egy alkalmazást, akkor azt egyetlen kattintással vagy paranccsal telepítheti. De ha a disztribúciója nem adott alkalmazást, vagy elavult verziót adott, akkor a program kézbe vétele fájdalmas volt.
A programot forrásból kellett lefordítania, vagy további szoftverforrásokat kellett hozzáadnia a rendszerhez. Ez a változás növelte a hibák vagy összeomlások kockázatát. A futtatható szoftver nagyban függ attól, hogy melyik disztribúciót választja.
Jelenleg több univerzális csomagformátum létezik, amelyek a Linux legtöbb verziójában működnek. Ha egy alkalmazás elérhető Flatpak, Snap vagy AppImage formátumban, akkor jó eséllyel egyszerűen letöltheti a programot, és futtathatja a gépén.
Flathub (Flatpakokhoz) és Snap Store (Snap csomagokhoz) központi forrásokat biztosítanak a valószínűleg kívánt szoftverek nagy részéhez, valamint folyamatos frissítéseket. Így az alkalmazásokat nem csak könnyebb megtalálni, hanem könnyebben naprakész is tartani. Mostantól még a béta vagy a kísérleti szoftverek is könnyen futtathatók anélkül, hogy a számítógépet veszélyeztetnék.
5. Jobb belépési tapasztalat újoncok számára
A Linux saját operációs rendszere, tehát a maga módján működik. Nem csak ez, nincs egyetlen forma vagy forma sem, amelyet minden Linux asztali számítógép felvesz. Viszonylag szűk körű választásként a legtöbbünk nem feltétlenül ismer valakit a magánéletében, aki Linuxot futtat, és a számítógépünket sem vihetjük el segítségért egy nagy boltba.
Ez megnöveli magának a Linuxnak az igényét, hogy segítsen megtanulni a számítógép használatát. Szerencsére ez egy olyan terület, ahol az asztali számítógépek hosszú utat tettek meg. Az Ubuntu, a Linux legnépszerűbb verziója sok évvel ezelőtt új teret kovácsolt, amikor a telepítője bemutatta az embereknek az Ubuntu-élmény különböző aspektusait.
Manapság a GNOME egy Tour alkalmazást kínál, amely az első rendszerindításkor megnyílik, és végigvezeti a GNOME felület használatán, a Súgó alkalmazás pedig még mélyebbre megy. Az elementary OS a mobileszköz használatához hasonló beépítési tapasztalattal rendelkezik. Egyes disztribúciók jó munkát végeznek, ha olyan alkalmazást biztosítanak, amely tele van az adott disztribúciójukra jellemző erőforrásokkal, mint az Ubuntu MATE esetében.
6. Jobb háttérrendszer-összetevők
Nincs egyetlen cég sem, amely Linuxot gyárt vagy irányít. Ehelyett az egész ökoszisztéma sok emberből áll, akiknek többsége önkéntes, és olyan szoftvert hoznak létre, amely más szoftverekkel együttműködve működőképes számítógépet hoz létre.
A Linux az technikailag csak a kernel, az a rész, amely lehetővé teszi, hogy a képernyőn végzett tevékenysége kommunikáljon a fizikai hardverével. De sok réteg van a látott és a kattintás között, és ezek a rétegek erősebbek és jobban integráltak.
A systemd például kezeli a számítógép rendszerindítási és háttérfolyamatainak nagy részét. Kezelheti a felhasználói bejelentkezést, az eszközkezelést és a hálózati kapcsolatokat. Hagyományosan különböző programok kezelték ezeket a különféle feladatokat. Az élmény központosítása segítette a disztribúciókat gyorsabb rendszerindítási sebesség és kevesebb hiba elérésében.
Hasonlóképpen, a Wayland egy modern megjelenítési szerver protokoll, amely jobban integrálódik a Linux kernellel, és erősebb biztonságot tesz lehetővé. A Wayland simább animációkat és gesztusokat hoz létre, mint az általa lecserélt rendszer. Aztán ott van a PipeWire, egy újabb technológia, amely megkönnyíti a Linux használatát hanggyártáshoz.
Általánosan üdvözlendő ez a változás? Nem vita nélkül. Végül is a modularitás a nagy része a Unix módon. A disztribúciók mégis úgy döntöttek, hogy magukévá teszik ezeket az összetevőket, mert végül a legtöbb felhasználó számára jobb élményt nyújtottak.
A Linux nem változott
A Linux-asztal az idők során változott, de a Linux-asztal egyre inkább csak egy része a történetnek. Különféle Linux asztali környezetek jelennek meg okostelefonokon és táblagépeken. Még nem állnak készen arra, hogy szabadalmaztatott társaikkal egyezkedjenek, de előrelépés történik, és az olyan eszközökhöz, mint a PinePhone Pro, előre telepített Linuxszal érkeznek.
Ha még nem ismeri a Linuxot, és fogalma sincs, milyenek voltak a régi idők, akkor is megtapasztalhatja ezeket a saját bőrén. Egyszerűen telepítse az egyik konzervatívabb Linux asztali számítógépet, például a MATE-t. De ne feledje, mindig van más lehetőség, ha egy adott asztal nem felel meg a számlának.