Ha valaha is fel kellett találnia egy hibát a kódjában, akkor tudja, milyen frusztráló lehet. Ez a frusztráció csak fokozódik, ha nagy kódbázison dolgozik.
A tesztelés lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a kód eredménye megfelel-e az elvárásoknak. Így az alkalmazás üzembe helyezése előtt könnyedén azonosíthatja és kijavíthatja a problémát. Amellett, hogy segít gyorsabban észlelni a kódhibákat, a tesztelés arra is kényszeríti, hogy jó kódot írjon.
1. Statikus tesztelés
A statikus tesztelés olyan tesztekre vonatkozik, amelyek kód végrehajtása nélkül futnak le. Ez a kód és a korábban beállított kódolási szabályok összehasonlításával történik. A statikus tesztelés általános módjai közé tartozik a szöszmélés és a típusellenőrzés.
A szöszölés magában foglalja a programozási és stilisztikai hibák kódjának ellenőrzését. Egy linter elemzi a kódot, és jelzi a lehetséges hibákat. A szöszölőeszközök példái az EsLint, a PyLint és a CSSLint.
A típusellenőrzés a gépelési szabályok és az értékekre vonatkozó megszorítások érvényesítésének folyamata. Egyes programozási nyelvek erősen gépeltek, ami azt jelenti, hogy hibákat dobnak fel, ha az értékek nem jól vannak beírva.
Egyes nyelvek, például a JavaScript azonban gyenge gépelési rendszerrel rendelkeznek, és elnézőbbek. Ezeken a nyelveken nehéz elkapni a hibákat, és elengedhetetlen a típus-ellenőrző könyvtár. JavaScript esetén megteheti használjon TypeScriptet az erős gépelés kényszerítésére.
Statikus elemző eszközöket is használhat a kód automatikus elemzéséhez. Ezek az eszközök ellenőrzik a kód minőségét, és jelentést tesznek a talált problémákról. A piacon elérhető statikus elemző eszközök például a SonarQube, a DeepSource és a SpotBugs. Statikus analizátor kiválasztásakor győződjön meg arról, hogy támogatja az Ön programozási nyelvét.
2. Egységtesztek
Az egységtesztek ellenőrzik az alkalmazás legkisebb tesztelhető részeit, hogy megállapítsák, a várt módon működnek-e. Egységteszteket írhat függvényekhez, modulokhoz, objektumokhoz stb.
Bár az egységtesztek időigényesek lehetnek, több időt takaríthatnak meg, mint amennyit ráfordítana az alkalmazás hibakeresése miután leírtad az összes kódot.
Az egységteszt általában négy lépésből áll:
- A tesztek elkészítése
- A teszt áttekintése
- Alapozás
- A teszt végrehajtása.
Az egységteszteket manuálisan is írhatja, vagy automatizálhatja őket egy egységtesztelési keretrendszer segítségével. A kézi teszt során kódot kell írnia a szükséges funkció vagy egység teszteléséhez, majd később törölnie kell a tesztelési kódot.
Ha keretrendszert használ, adja meg a tesztelni kívánt egységet és a várt eredményeket, majd futtassa a tesztet. A tesztelési keretrendszer ezután naplózza a sikertelen és sikeres teszteket. Általában jobb keretet használni, mert az gyorsabb.
Egységteszt írásakor győződjön meg arról, hogy a tesztelt egység független. Ha külső adatokra, például változókra támaszkodik, használhat gúnyokat. A gúnyok helyettesítik az egységben használt hiányzó adatokat.
Például, ha olyan függvényt tesztel, amelyre támaszkodik API-ból gyűjtött adatok, létrehozhat egy hamis adatobjektumot tesztelési célból.
3. Integrációs tesztek
Az integrációs tesztek azt vizsgálják, hogy a különböző összetevők hogyan működnek együtt. Ez eltér a független komponenseket tesztelő egységtesztektől. Az egységtesztek után integrációs teszteket írsz.
Az integrációs tesztek elengedhetetlenek, mivel biztosítják, hogy az alkalmazás logikája érvényes legyen.
Vegyünk például két modult: az egyiket, amely adatokat kér le egy API-ból, a másikat pedig, amely elemzi azokat. Győződjön meg arról, hogy kódja a megfelelő adatokat kérte le és helyesen elemezte.
Itt jön be az integrációs tesztelés. Biztosítja, hogy az egyik modulból a másikba történő logikai áramlásban ne legyenek hibák.
4. Végpontok közötti tesztek
A végpontok közötti tesztelés a végfelhasználó szemszögéből ellenőrzi az alkalmazásfolyamatokat. A folyamat az alkalmazást az elejétől a végéig teszteli, mivel a felhasználó használni fogja az alkalmazást. Ezek a tesztek nagyobb lefedettséget biztosítanak, mint az egységtesztek vagy az integrációs tesztek.
A végpontok közötti tesztek határozzák meg az alkalmazás függőségeit, adatbázisait és külső kommunikációját. A lehető legpontosabban lemásolnak egy valós forgatókönyvet.
Például egy regisztrációs űrlap tesztelésekor egy teljes körű teszt különböző forgatókönyveket tesztel, például:
- Egy felhasználó, aki megadja az e-mail-címét és a jelszavát is
- Gyenge jelszót használó felhasználó
- Érvénytelen e-mail-címet használó felhasználó
- Csak e-mailt küldő felhasználó
- Csak jelszót beküldő felhasználó
A végpontok közötti tesztek biztosítják, hogy az alkalmazás a várt módon viselkedjen ezekben a forgatókönyvekben.
Írási tesztek vs. Kód írása
Az alkalmazás tesztelése a fejlesztési folyamat korai szakaszában létfontosságú. Bár ezek a tesztek elengedhetetlenek, fontos megtalálni az Ön számára megfelelő egyensúlyt. Ellenkező esetben túl sok időt töltesz tesztek írásával a kód helyett.
Az egységteszt a legtöbb alkalmazás számára kulcsfontosságú, és érdemes elegendő időt szánni rá. Miután végrehajtotta az egységteszteket, biztos lehet benne, hogy az alkalmazás építőelemei megfelelően működnek.
