Manapság több adattömörítési fájltípus létezik, mint amennyit meg tud számolni. Mindazonáltal egyik sem olyan, mindenre alkalmas fájltípus, amely mindent lefed, és továbbra is egyetlen fájlként megosztható, kicsomagolható és egy másik számítógépen használható.
Ha tömörítenie kell egy adott fájlt vagy mappát, megúszhatja a ZIP-, RAR- vagy akár ISO-fájlokat. De mi a teendő, ha egy teljes HDD-t/SSD-t egyetlen fájlba kell becsomagolnia vagy tömörítenie?
Mi az a VHD?
A VHD a Virtual Hard Drive rövidítése. Ez a nyilvánosan elérhető képformátum-specifikáció lehetővé teszi, hogy egy teljes merevlemezt egyetlen fájlba foglaljon. Az operációs rendszer ezután fizikai merevlemezként használhatja és érheti el. Egyszerűen fogalmazva, a VHD-fájl egy merevlemez vagy SSD digitális másolata, amely valódi tárolómeghajtóként jelenik meg az operációs rendszerben.
A VHD-fájl hasonló egy ISO fájl, de ahelyett, hogy egyetlen CD-t vagy DVD-t tömörítene (vagy becsomagolna), egy teljes tárolómeghajtót lefed. A VHD-fájlok natív fájlrendszereket tartalmazhatnak, beleértve az NTFS-t, a FAT-ot, az exFAT-ot és az UDFS-t, miközben támogatják a szabványos lemez- és fájlműveleteket is. A maximális fájlméret azonban 2 TB-ra van korlátozva.
A VHD-formátumoknak három fő típusa van, az alábbiak szerint:
- Javított VHD: Ezek a fájlok meghatározott mennyiségű tárhelyet foglalnak el a gazdagép tárolómeghajtóján. A nagyobb fájlméret kompromisszuma azonban a gyorsabb feldolgozási sebesség és az állandó töredezettség.
- Dinamikus VHD: Ezek a VHD-fájlok aszerint változtatják méretüket, hogy mennyi a belső tárhelyük tele, és a gazdagépeken való tárolásra vannak optimalizálva. Továbbra is van egy belső korlát a meghajtó méretére, amelyet az inicializáláskor határoznak meg, de gyorsabb tárhely-kiosztást kap.
- Különböző VHD: A három VHD-formátum közül a legkevésbé népszerű, ez a formátum másolatot készít egy meglévő lemezről, létrehozva ezzel egy szülő- és egy gyermeklemezt. A különböző virtuális merevlemezek lehetővé teszik a szülői meghajtó módosítását anélkül, hogy a változtatások a gyermek VHD-t érintenék.
A valódi merevlemezekhez hasonlóan ezek a virtuális meghajtók lemezszektorokat, új fájlokat és mappákat hozhatnak létre, felhasználói alkalmazásokat futtathatnak, és nem utolsósorban operációs rendszert is futtathatnak. Ez tökéletes választássá teszi őket virtualizációs alkalmazásokhoz.
Bár a Microsoft szabadon közzéteszi a specifikációt harmadik felek számára, hogy saját programjaikat írhassák a VHD- vagy VHDX-fájlok olvasásához és kezeléséhez, a formátum feletti ellenőrzést megtartja. Ez azt jelenti, hogy a VHD formátum nagyjából kizárólagos a Windows számára, hacsak nem használják kompatibilis, harmadik féltől származó programokkal egy másik operációs rendszeren.
VHD vs. VHDX
A VHD formátum specifikációja 2005 júniusa óta jogdíjmentes licencként elérhető. Ennek a formátumnak a kiterjesztése, a VHDX, amelyet 2012-ben indítottak el, és a Windows 8 és a Windows Server 8 támogatta. Ez a formátum új képességekkel, teljesítményjavításokkal, adatsérülések megelőzésével és 64 TB-os maximális fájlmérettel bővült. A VHD-fájlok további előnyei a következők:
- Adatvédelem áramkimaradás ellen
- Egyéni metaadatok támogatása
- A metaadatok automatikusan frissülnek
- A VHDX jobban alkalmazkodik az újabb hardverekhez
Ennek ellenére a VHDX funkcionálisan egyenértékű a VHD-vel, és annak ellenére, hogy beépített mechanizmusai vannak az adatsérülés elleni védelemre, hajlamos a fájlrendszer sérülésére, hasonlóan a VHD-hez. Ezt okozhatják a fájlátvitel során fellépő rossz hálózati feltételek, a forrásmeghajtók hibás tárolása, vagy akár a biztonsági programok által okozott interferencia is.
A VHD fájl használatának előnyei
Amint azt már valószínűleg sejti, vannak bizonyos előnyei a VHD-fájlok használatának a hagyományos, fizikai tárolómeghajtókkal szemben.
A legjelentősebb előny, hogy VHD-fájlokat küldhet online, vagy hordozhat egy flash meghajtón. Ezáltal a VHD-k gyorsan telepíthetők a terepen. A VHD további előnyei a következők:
- Könnyebb biztonsági mentés és visszaállítás
- Pillanatkép helyreállítás
- Gyors replikáció
- Elszigetelődés a gazdagéptől vagy más virtuálisgép-rendszerektől.
- Megszünteti a fizikai tárolómeghajtók költség- és méretkövetelményeit.
Hol használják a VHD fájlokat?
A VHD fájlokat elsősorban a virtualizációs programok használják, mint pl VMware VirtualBox és a Microsoft Hyper-V. Meg kell azonban jegyezni, hogy muszáj engedélyezze a Hyper-V-t a Windows 11 rendszeren használat előtt. Mivel fizikai merevlemezként működnek, tökéletesek olyan virtuális gépekhez, amelyeknek elszigetelt operációs rendszereket, fájlrendszereket kell futtatniuk, alkalmazásokat kell kezelniük és így tovább.
Ennek ellenére ugyanolyan egyszerűen használhatja őket biztonsági másolatok készítésére meglévő meghajtójáról, és digitális archívumként tárolhatja azokat, amikor vissza kell térnie vagy vissza kell állítania adatait. Költséghatékony módszert jelentenek több merevlemez biztonsági mentésére, és könnyebben tárolhatók is – ezt a funkciót gyakran alkalmazzák a vállalati alkalmazásokban.
Hogyan hozzunk létre VHD fájlt
Attól függően, hogy milyen operációs rendszert használ, a VHD-fájlok létrehozásának pontos lépései eltérnek egymástól. Ha Windows rendszert használ, a Lemezkezelő segédprogrammal VHD-ket hozhat létre meglévő meghajtóiból vagy partícióiból az alábbi lépések végrehajtásával:
- Nyomja meg a Windows billentyűt a Start menü megnyitásához, és keressen rá Lemezkezelés. Kattintson a megfelelő keresési eredményre az eszköz megnyitásához. Alternatív megoldásként megtekintheti ezeket a többit is a Lemezkezelő eszköz megnyitásának módjai.
- Válassza ki a VHD-fájllá konvertálni kívánt meghajtót vagy partíciót, majd kattintson a gombra Akció követi VHD létrehozása.
- Megnyílik egy prompt, amelyben meg kell adnia a VHD elérési útját és méretét. Választania kell a VHD és a VHDX formátum specifikációi, valamint a VHD típus között is. Válassza ki az igényeinek megfelelő opciókat, majd kattintson a gombra rendben gomb.
A Windows most létrehoz egy VHD-fájlt az adott meghajtóról vagy partícióról, amely később csatlakoztatható és használható, mint egy másik fizikai meghajtó.
Ha VHD-fájlt szeretne létrehozni a virtuális géphez, a lépések eltérőek. Például egy új virtuális gép létrehozásakor a VirtualBox megkérdezi, hogy kíván-e VHD-fájlt készíteni, és hogy milyen típusú VHD-formátumot szeretne használni. Vegye figyelembe, hogy ezek a fájlok bármely gépre átvihetők, és egy másik virtuális géppel használhatók.
VHD-fájlok létrehozása macOS és Linux rendszeren
Ha macOS-t használ, Az Apple ügyfélszolgálatának hasznos útmutatója van létrehozásáról lemezképek a Disk Utility használatával a macOS Ventura, Monterey, Big Sur, Catalina és Mojave rendszeren. Bár ezek a fájlok virtuális meghajtók, előfordulhat, hogy nem menthetők VHD-kiterjesztéssel.
Ugyanez vonatkozik a Linuxra is. Használhatja a dd parancsot a virtuális merevlemezek létrehozásához közvetlenül a terminálról. Az alap szintaxis így néz ki.
sudo dd ha=/dev/gyökér nak,-nek=Virtual_Hard_Disk.img bs=1M count=1024
Íme, mit jelentenek a különböző jelzők a fent említett parancsban:
- if=/dev/root: A bemeneti fájl elérési útja, amely karakterfolyamot biztosít az inicializálás során
- of=Virtual_Hard_Disk.img: A létrehozandó virtuális meghajtó neve és elérési útja
- bs=1M: Az olvasási és írási sebességet diktálja. Az aktuális jelző lehetővé teszi, hogy a meghajtó egyszerre 1 MB-ot olvasson és írjon.
- count=1200: Meghatározza a blokk méretét vagy a virtuális meghajtó teljes kapacitását. Az aktuális számérték 1 GB-os lemezt hoz létre.
A VHD fájlok nagyon hasznosak
Míg a VHD-fájlok funkcionálisan hasonlóak egy fizikai tárolómeghajtóhoz, amely ugyanazt a fájlrendszert, lemezt tartalmazza partíciók, sőt merevlemez szektorok, ezek egyszerűen virtuális merevlemezek, amelyek fizikai meghajtóként jelennek meg az OS. Amellett, hogy tökéletesek a virtuális gépekhez, hatékonyan használhatók fizikai meghajtók biztonsági mentésére is.
Ez segít a virtualizáció elérhetőbbé tételében és egyszerűbben beállításában. A virtuális merevlemezek megkönnyítik a virtuális gépek több számítógép közötti megosztását, mivel egyszerűen átmásolhatja az egyes virtuális gépek forrás-VHD-fájlját egy másik számítógépre, és az hibátlanul működik megfelelően konfigurált virtuális géppel.