Az Ubuntu egy népszerű Linux asztali disztribúció, de néhány tervezési döntését kritizálták az utóbbi időben.
Mi van, ha létezik egy barátságos asztali disztribúció, amely Ubuntu alapú, de az alaprendszeren kívül hagyja a nem kívánt változtatásokat? Lehet, hogy a Vanilla OS az, amit keres.
Mi az a Vanilla OS?
Vanilla OS egy Linux disztribúció, amely magasabb biztonságra törekszik, mint a többi asztali Linux disztribúció. Ubuntura épül, de egy csavart is hozzáad: az alapvető rendszerfájlok megváltoztathatatlanok. Ez azt jelenti, hogy le van zárva a harmadik féltől származó programok által esetlegesen végrehajtott változtatások elől.
A név onnan ered, hogy a disztró eredeti szándéka az volt, hogy a Canonical által az Ubuntu számára készített módosítások nélkül készletélményt kínáljon.
Miért az Immutable Linux Distro?
A Linux disztribúciók megváltoztathatatlansága egy olyan koncepció, amely egyre népszerűbb a konténeres rendszerekben. A változtathatatlan disztribúciók szabványosítva vannak, így minden telepítésnél ugyanazok.
A változhatatlanság növeli a biztonságot; mivel a rendszer alapvető részei, mint például a kernel nem módosíthatók, elméletileg lehetetlen, hogy egy rosszindulatú program belerondítson. A további csomagok a fő rendszertől különálló területen kerülnek telepítésre.
Még egy megváltoztathatatlan rendszert is frissíteni kell, amint hibákat vagy biztonsági réseket fedeznek fel. Hogyan kezeli a Vanilla OS ezeket a frissítéseket? Valami ún ARoot.
Az ABRoot két rendszerállapotot tart fenn, a "jelen" és a "jövő". Tegyük fel, hogy egy új kernelt csomagoltak a rendszerhez. Amikor a felhasználó telepíti a frissítéseket, ez az új kernel hozzáadódik a "jövőbeni" állapothoz. Amikor a rendszer újraindul a telepítés után, a "jövő" állapot a "jelenlegi" állapot lesz, míg a jövőbeni frissítések hozzáadódnak az új "jövőhöz".
A Vanilla OS telepítése számítógépre
A Vanilla OS telepítése hasonló más Linux disztribúciók telepítéséhez. Először is le kell töltenie a telepítőképet innen a GitHub oldaluk és csomagolja ki a telepítési adathordozóra, ha fizikai gépre telepíti.
Akárcsak az állományban lévő Ubuntu esetében, itt is élő környezetben indul el. Alapértelmezés szerint a Vanilla OS szabványos GNOME 3 környezetet használ. Fedezze fel az asztalt, és ha készen áll a telepítésre, kattintson a gombra Telepítse a Vanilla OS-t.
A telepítőprogram meglehetősen szabványos. Meg fogja kérni, hogy válassza ki a meghajtót, és állítson be egy partíciós sémát. Ezután kiválaszt egy felhasználónevet és jelszót, majd telepíti a merevlemezre. Ezt követően elindul az új környezet.
A Vanilla OS Desktop
A Vanilla OS asztali számítógép a szokásos GNOME 3 asztali környezetet használja. A GNOME-alkalmazások alapértelmezett készletével érkezik, és nem sok mással. Ez azt jelenti, hogy a csomagkezelőre kell hagyatkoznod, de a Vanilla OS ebben aligha szokatlan a Linux disztribúciók között.
A Vanilla OS-hez nem is tartozik irodai programcsomag. Ha szövegszerkesztésre vagy táblázatkezelésre van szüksége, telepítenie kell valamit, például a LibreOffice-ot. Szerencsére a Vanilla OS unortodox architektúrája ellenére könnyű új csomagokat hozzáadni.
Egy webböngészővel van ellátva, melynek fantáziadús neve Web. Telepíthet más böngészőket is, amelyeket esetleg jobban ismer, például a Firefoxot és a Chromiumot.
Csomagkezelés a Vanilla OS-ben
A Vanilla OS változatlansága kihívást jelent az extra szoftverek telepítésében. Sok fő csomag konfigurációs fájlokat tartalmaz, és egyéb függőséget igényel. Az APT és az RPM hagyományos megközelítése egy csomó csomag telepítése a fő rendszerkönyvtárakba.
Ezzel a megközelítéssel a fő probléma az, hogy nehéz megmondani, mely összetevők tartoznak a készletrendszerhez, és melyeket harmadik féltől származó programok adták hozzá. Ez megnehezítheti a hibaelhárítást, sőt biztonsági problémákat is okozhat.
Az egyik megoldás erre a problémára, ha több programot szállítunk önálló csomagként, amelyeknek minden függősége együtt van. Ezt a megközelítést alkalmazzák A Flatpak és a Canonical saját Snap csomagjai. A Flatpak az alapértelmezett csomagformátum a Vanilla OS-ben, talán az Ubuntu-felhasználók között a Snap-csomagok állítólagos felfúvódása miatti vitára reagálva.
A programterjesztésnek ez az új megközelítése kiegészíti a Vanilla OS változatlanságát azáltal, hogy megakadályozza, hogy az alkalmazások beleavatkozzanak az alapul szolgáló rendszer ügyeibe.
Az alkalmazások telepítésének fő grafikus módszere a GNOME szoftvertár használata. Alapértelmezés szerint a Flatpak csomagokat telepíti. Egy jó dolog ezek használatában, hogy a felhasználói térbe vannak telepítve. Ez azt jelenti, hogy új alkalmazások telepítéséhez nem kell jelszavakat megadnia.
A csomagokat a parancssorból is telepítheti, akárcsak a szabványos Debian vagy Ubuntu rendszereknél. Mivel a hagyományos csomagkezelők módosítják a rendszert, azt gondolhatja, hogy nem telepíthet extra csomagokat a Vanilla OS változatlanságával. A Vanilla OS ezt megkerüli az APX-szel.
Az APX a beépített parancssori csomagkezelő. Az APX hasonló az APT-hez, de a csomagokat a fő operációs rendszertől elkülönített tárolóba telepíti. Bármilyen függőség is telepítve van ebbe a tárolóba. Még jobb, ha a sudo használata nélkül is telepíthet programokat. Felhasználói módban minden rendben történik.
Például a Firefox telepítéséhez:
apx telepítse a firefoxotAz APX szintaxisa nagyon hasonló a APT és más Linux csomagkezelők. A csomagok telepítése és frissítése ismerősnek tűnik azok számára, akik már ismerik a Debian/Ubuntu csomagkezelési megközelítést.
A Vanilla OS neked való?
Kíváncsi lehet, hogy a Vanilla OS megfelel-e számítástechnikai igényeinek. Ez még mindig nagyon új disztró, még akkor is, ha a Debian és az Ubuntu rekordjaira épít.
A disztribúció vonzó lehet azoknak, akik óvakodnak a Canonical legutóbbi Ubuntu változásaitól. Míg a fő Ubuntu disztribúció szintén a GNOME-ot használja alapértelmezett asztalként, történt néhány módosítás. A Canonical kritikát is kapott a Snap csomagok miatt, és a csomagok frissítése során a terminálban hirdeti fizetős szolgáltatásait.
Valószínűleg a biztonsággal foglalkozó felhasználók számára is vonzó lesz. Noha a megváltoztathatatlanságot a biztonsági problémák megoldásaként hirdetik, még mindig nem világos, hogy hosszú távon mennyire lesz jó. Még mindig érdekes látni, hogy közben hogyan alakul. A projekt bizonyítja, hogy az olyan nyílt forráskódú operációs rendszerek, mint a Linux, hogyan teszik lehetővé az emberek számára, hogy könnyebben kísérletezzenek új számítástechnikai koncepciókkal, mint a szabadalmaztatott rendszerek.
A Vanilla OS megpróbálja kiküszöbölni a hibákat
A Vanilla OS újonc a Debian és Ubuntu származékok zsúfolt területén. Egyedülálló architektúrája arra törekszik, hogy csökkentse a problémákat azáltal, hogy az operációs rendszer magját külső programok nem módosíthatják. Bár ez bonyolítja a csomagkezelést, a Vanilla OS egy érdekes projektnek tűnik, amelyet a jövőben követni kell.
A Vanilla OS csak egy a Debian-alapú disztribúciók közül. A napjainkban használt legsikeresebb Linux-disztribúciók, köztük az Ubuntu, a Debian szilárd alapjaira építettek.